Az Év Fája vetélkedő során nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresik, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál – vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban.
A nevezett fák közül a zsűri választotta ki a döntősöket. Ezek vesznek részt a nyilvános döntőben, melyben legtöbb közönségszavazatot kapó fa nyeri az Év Fája címet. A döntősök közt emellett már ott rejtőzik a Hős Fa cím nyertese is és az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa, de arra, hogy mely fák kapják ezeket, csak a közönségszavazás után derül fény.
Szavazatukat 2020. október 1-ig adhatják le a kedvenc fájukra! Az eredmény október 17-én lesz közzétéve. A szavazataikat ITT adhatják le.
A Micsky Hársak
Az 1848/49-es forradalomban harcolt Kismányai Micsky Sándor többszörös sérüléseiből felépülve Dánoson vásárolt földbirtokot az egykori pénzügyminisztertől, Wekerle Sándortól. Micsky Sándor a dánosi homokpusztán szőlőültetvényt telepített, borászattal foglalkozott. A Micsky család kriptája a Hársaktól nem messze található.
Egy különleges platán
Ez a közönséges vagy juharlevelű platán (Platanus x hybrida), szervesen a Gyöngyös-patak mentén telepített növényzethez tartozik immár száznegyven éve. Ahol a fa él, Szombathely első nyilvános közparkjának, a hajdan öthektáros Városligetnek a megmaradt része. 1910 táján több mint háromezer fa nyújtott itt hűsítő árnyékot a forró napokon, bár már 1904-ben ide került az első épület, az Állami Gyermekmenhely (a későbbi gyermekkórház). A terveket Ybl Lajos készítette, a neves Ybl Miklós műépítész unokaöccse.
Geszt Tisza Kastély Park platánfái
Geszt, a Tiszák ősi fészke Békés megyében található, közvetlenül a román határ mellett. A település sorsát nagyban meghatározta, hogy a Tisza család két miniszterelnököt is adott az országnak: Tisza Kálmánt és Tisza Istvánt. Ugyan csak a geszti Tisza család sarja Lajos is, aki a szegedi nagy árvíz utáni helyreállításokban vállalt óriási szerepet. A kastély 1772-ben épült barokk stílusban. A parkot a 19. század elején tájképi angolpark jelleggel alakították ki. Már 1851-ben sok fa díszítette az akkor 27 holdas parkot. A kastély déli homlokzata előtt áll még ma is a két idős platánfa. Ma is Geszten élő öregek elmondása szerint a két platánfa alá két bivalytetemet ástak el a fa ültetésekor a cselédek, és az élteti a most is gyönyörű fákat. Arany János 1850-1851-ben volt a Tisza családnál mint Tisza Domokos házi tanítója. Nádfedeles kis házban élt a társaságtól elvonultan magányosan. A kis házikó ma is megtalálható a kastély szomszédságában.
Imrehegyi terebélyes eper
A fekete eperfa Imrehegyen, a mai Tulahomoki major területén áll, amely régen „sövényes majorként” is emlegetett terület volt. A fához közeli kút oldalfalát nem téglával rakták ki, hanem sövényt használtak. A kúthoz jószágokat hajtottak itatásra, miközben a gulyás a fa alá húzódhatott a rekkenő hőségben. A major régen az egyház birtokába tartozott, nagy valószínűséggel a helyi papok ültették a fát is. Mára feledésbe merült a fa története, a helyiek nem tudják, hogy a papi birtokon felépített cselédházak, tanyák udvarában vagy pusztában állt a fa, egy gémeskúttól nem messze.
A debreceni Déri téri kocsányos tölgy
A belváros talán legszebb és legintimebb kis parkja a Déri tér, amit fiatalok és idősek, cívis városiak és turisták egyaránt szívesen felkeresnek, a már említett szobraival mintegy kulturális előszobája a múzeumba betérőknek. A kocsányos tölgy hazánk egyik legfontosabb és legjellegzetesebb fa faja. E példány a tér jobb oldalán található, impozáns, királyi megjelenése eleve figyelemfelhívó, kapitális mérete miatt pedig a Belváros legnagyobb és egyben legszebb védett fája.
Fegyverneki fekete nyárfa
Nagyon szép környezetben, a település szélén futó Holt-Tisza partján található. Ez a pár egyed maradt meg ezen a területen, melyet szeretnénk megőrizni az utókor számára. Régen a majálisokat a fák körül tartották, a mai korban pedig a városi rendezvényeket. Mivel a városi sportpálya mellett található, amely Fegyvernek város egyik nevezetessége, szeretnénk megőrizni értékét nem csak a fegyverneki lakosoknak, hanem az ide látogató turistáknak is. A 2 éve itt kialakításra került csónakázó tó is Fegyvernek egyik büszkesége, melynek látogatása során nem csak a helyi lakosok fedezik fel a fa szépségét, hanem az ide látogatók is.
Napsugár tér juhara
Az itt üdülők sokáig nem vettek róla tudomást, igaz nem is bántották. Zajlott körülötte az élet, nyaranta minden szombaton a kis piac, aztán itt volt a presszó és a lángosos, sokan megfordultak a téren. Augusztus elején pedig az Irány Surány Fesztivált rendezték a fa körül, amely az évek során 11 törzset növesztett. A téren a buszmegállót önkéntesek újították fel, mini könyvtárral bővítve azt, így a juhar alatt olvashatnak a buszra várakozók.
Júdásfa a mélykúti templomdombon
Mélykút város Bács-Kiskun megye déli részén helyezkedik el. A város eredetmondája szerint ezen a vidéken valamikor erdők voltak, melyben szarvasok és őzek éltek. A vadászok a szarvasok nyomát követve jutottak el a mai város közepére, ahol egy jó vizű kútra bukkantak. A települést erről a kútról nevezték el. A mondát igazolja, hogy a város központjában valóban található egy bővizű forrás, amelyre később fürdőt építettek. 1750-ben került a település a Grassalkovich család tulajdonába, akik egy kiemelkedő dombon – mai elnevezés szerint templomdombon – lévő kápolna helyébe szép templomot építtettek. Alapját 1761-ben rakták le, mellyel az akkori község új központi magot kapott, alakítva ezzel a település arculatát. A templom északi sarkába a plébánia lak került, déli sarkába pedig az akkori községháza, így két pólus keletkezett, melyek a további betelepülőket magukhoz vonzották. Ekkor került Mélykútra a ma is megtalálható júdásfa, melyet valószínűsíthetően a vajdasági Szabadkáról a Mélykúton szolgálatot teljesítő Ferences rendi szerzetesek hoztak magukkal, és ültették el az újonnan megépült templom északi oldalán az 1760-70-es években.
Ferencvárosi öreg platán
A Ferencvárosi Művelődési Központ épülete mögött elterülő parányi zöldövezetből emelkedik ki egy csodás termetű, több mint 150 éves platán (Platanus x acerifolia). A fa, a terület 1963-as rendezése idején már ott magasodott, figyelve a mai Művelődési Központ elődjeként készült Ferencvárosi Úttörőház építkezési munkálatait. Sőt, valószínű, hogy a régi ferencvárosi temető – amelyben több híresség mellet, Vitkovics Mihály magyarországi szerb költő, műfordító is nyugszik – 1874-ben történt felszámolásakor már fiatal faként élt. Az elmúlt évtizedekben több viharos korszak tanúja volt. A környezete többször átalakult, de a fa hősiesen átvészelve a változásokat, ma is teljes pompájában virul.
Bagolyvári Promenád- Balatonszemes
A balatonszemesi „Bagolyvári promenád” lenyűgöző szépsége és nyugalma mindenkit megérint. A település utcáját meghatározó gesztenyefasort még az 1900-as évek elején ültették. Az eredeti fákból mára sajnos már nem sok maradt, de mivel minden szemesi – legyen az állandó lakos, vagy üdülőtulajdonos – szívén viseli a fasor sorsát, folyamatos pótlásokkal ma is összefüggő, árnyat adó vadgesztenyesor pompázik a több száz méteres utcán. Jelenlegi formájában 1898-ban épült meg mint az első szemesi nyaraló, de helyén a Bolondvár állott, amelynek története egészen a török időkig nyúlik vissza. Lejjebb sétálva a nyári kápolnában gyönyörködhetünk, amely a mai napig színhelyéül szolgál nyaranta a vasárnapi istentiszteleteknek. Az utca végén pedig a „Sóhajok Hídja” vár minket, amelyet olasz mintára, ugyancsak az 1900-as évek elején építettek. Ezen a pár száz méteren tehát több építészeti és történelmi látványosság is megtalálható, melyet körbe vesznek a sajátos hangulatot árasztó vadgesztenyék.
